Az állam hatalmas piaci átrendezésbe kezdett és újra a kezébe veszi az irányítást, ami politikai oldalról szükségtelen beavatkozásokat vetít előre, ez a szocialista gazdaság sajátja, gazdasági oldalról pedig nem indokolt.

Az a folyamat ami elindult lehet jó is ha megfelelően kezeljük. Az, hogy a gyógyszertárak állami kezelése hova vezet nehéz most ebben a pillanatban megmondani. Abban mindenként egyet kell érteni, hogy a gyógyszer támogatás ma nagyon kacifántos és sok esetben támogat a rendszer ugyanolyan termékeket, más-más gyártótól. Ha ezt elvesszük és csak egyet jelölünk ki, annak van értelme, de a választás lehetőségét is elvesszük és nem mindenki reagál ugyanúgy ugyanarra a készítményre. Talán itt egy szűkebb kör kiválasztása az egyetlen megoldás, ezzel csökkentve a kifizetett támogatásokat. Ahogy ebből is látszik, nem szükséges a piac birtoklása, elég csak a törvényi keretek módosítása.

A dohány piac már más kérdés. Az egészségügyi hivatkozások nagyon gyenge lábon állnak, ezeket nem sikerült igazolni. A legutolsó javaslat, miszerint a nagy bevásárló helyeken be kell zárni, nos erre csak annyit mondok, hogy ez a piac és ez pontosan a folyamatokba való beleavatkozás, amit egy demokratikus állam nem tesz. Mivel a piac szűkült, de a fogyasztás nem ennek megfelelően alakult, ez a fekete piac növekedéséhez vezetett, ennek nyomait már lehet is tapasztalni az elmaradt adó bevételekben és a NAV is növekedő csempészetet regisztrál hónapról-hónapra.

A tankönyv piac államosítása még több problémát vet fel. A kormány elsődleges érve, hogy túlságosan is széttöredezett és túl sok a választék. Első ránézésre van igazság benne, de a valóság nem is állhatna ettől távolabb. Neminden gyerek rendelkezik azonos képességekkel és ezért azonos tananyag használata nem vezet célra, mindenképpen kell több választék ezen igények kielégítésére. Az, hogy az állam szeretné megmondani mik legyenek a könyvekben, az szakmailag lehet csak vitatni, amennyiben elérhetővé válnak a kész tervek. Ahelyett, hogy felső szintekre emelnék ezeket a döntéseket, a tanárok kezébe kellene adni, akik tisztában vannak diákjaik képességeivel. A jövőnk a gyermekekben van, ezért minőségi oktatásra van szükség, ennek elpazarlása és értelmetlen tananyag oktatása a társadalom satnyulásához vezet! Semmi sem indokolja a piac államosítását, hiszen a szükséges eszköz most is az állam kezében van.

Az állam rendesen rátenyerelt a piacra és kisajátításokba kezdett. Félek, hogy ez csak személyes okokra vezethetőek és nincs mögöttük elfogadható indokok. Ezt főleg annak tekintetében, hogy az eszközök eddig is rendelkezésekre álltak és még 2/3-ad sem szükséges hozzájuk, de ha már van, akkor lehetett volna jól is cselekedni és értelmes szabályokat bevezetni, miközben ez nem változik.

A liberális piac ezzel haldoklásba kezdett és újra a szocialista piac felé fordultunk, amit a történelem már egyszer bizonyított, hogy a csőd felé vezet. Vannak megfelelő módszerek amivel az állami monopóliumot is lehet gazdaságosan és eredményesen vezetni, hogy abból a társadalom profitáljon, ezek eléggé egyértelmű lépések de ezek közül jelen pillanatban egyetlen egyet sem tapasztalni.

Csak tudnám mit fog kezdeni ezzel a helyzettel ha Fidesz marad hatalmon, mert ebből probléma lesz és valakinek megoldást kell majd keresni.

Tekintsünk el attól, hogy elkezdődött a kampány és az emberek megvesztegetése kezdődött el. Tekintsünk el attól is, hogy ez mennyire veszi figyelembe a szociális rászorultságot, vagyis a gazdagok jobban járnak vagy sem. Nézzünk egy kicsit a lapok mögé és mint jó pókeres próbáljuk meg kitalálni milyen esélyünk van a valódi nyerésre, anélkül, hogy tudnánk milyen lap jön. Kétfajta szolgáltató van, akiket érint a csökkentés, magán és állami tulajdonú. Egy valamit már most tisztáznunk kell, a szolgáltatók nem az embereken nyertek, nekik az ipari fogyasztók az igazi célpontjuk. Ezért talán meglepőnek hangzik, hogy sok esetben a lakossági szolgáltatás nem nyereséges, így azt az ipari szolgáltatásban pótolják. A magán kézben lévő szolgáltatók, akiknek a célja a nyereség, két lehetőségük van. Az egyik a beruházások és fejlesztések csökkentése. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy az eszközök elavulnak és elhasználódnak és ez egyenesen arányos a hibák növekedésével, kimaradások a szolgáltatásokban és a szállítás közbeni veszteség növekedése. A folyamatos karbantartás és fejlesztés kevesebbe kerül, mint egy nagy rekonstrukció, arról nem is beszélve, hogy az emberek nem szeretik ha mondjuk nincs áram.

Másik eszköz az ipari fogyasztás árának növelése. Ez közvetetten hat ránk, hiszen pl. a pékség ha több áramot fizet, azt beépíti a kenyér árába és nincs olyan szolgáltató, ahol ne használnának áramot, esetleg gázt, meleg vizet és a lavina így elindul, mert nem csak a pék rakja rá a megnövekedett költségeket, de a malom is, a fuvarozó is, a mezőgazdasági vállalkozó is, így amit nyerhetünk a rezsi számlákban, azt többszörösen visszafizetjük a boltok polcaira kerülő árukban.
Az állami szolgáltatók élhetnek az ipari ár növelésében, de itt van egy másik megoldás is. Állam bácsi, mint jó gazda pótolja a veszteséget. De honnan is rakja bele ezt a pénzt? Az állam legnagyobb bevétele az adókból származik, így vagy növeli az adó bevételeket, vagy ami még rosszabb, hogy valahonnan elvonnak. Elég belegondolnunk, hogy az egészségügy, a tömeg közlekedés, az oktatás és a versenyképesség mennyire kívánná, hogy pénzt rakjuk még bele. Ha csak egyre tudnánk több figyelmet fordítani, akkor jobbá tehetnénk országunkat.

Összességében a rezsi csökkentés egy ketyegő bomba, amivel mindenkinek foglalkoznia kell és elég gyorsan világossá fog ez válni. Vissza fog ütni, amely párttól függetlenül fogja osztogatni a pofont. Akár ellene vagyunk, akár nem, mikor azt vesszük észre, hogy többet fizettünk a boltban ugyanazért, amit szoktunk, akkor jusson eszünkbe, ez a rezsi csökkentés ára.

Fél év van a következő választásig és már tartottak néhány helyközit is, ahol az új választási törvény és az új rendszer is megmutatta magát. A kampány beindult és ezzel együtt a bohóc cirkusz is. Mióta követem a politikát mindig is volt sár dobálás, egymás lejáratása és ennek egyértelműen a szavazat megszerzése volt. Emlékezzünk 2010-re, a Fidesz program nélkül nyert, nem volt semmilyen meghirdetett koncepciója, az emberek elkeseredettségére és az MSZP-ben való hatalmas csalódásra épített.

Ami most folyik az viszont leírhatatlan, megmagyarázhatatlan és a politikai erkölcs, amennyiben létezik ilyen, teljes megszüntetése. Ennyire röhejes, dilettáns és képtelen embert egy helyen még nem láttam. Az a szomorú közmondás játszik szerepet, ami nagyon rossz színben mutat minket: Magyarnak Magyar az ellensége. Az összetartozás meghirdetése óta csak a széthúzás erősödött, sikerült azt a kevés embert is megzavarniuk, akik hittek benne. Sokszor kijelentik, hogy a párt érdekek fontosabbak, mint az ország érdekei és látszat tevékenységgel úgy tesznek mintha kiállnának egy fontos esemény mellett: „félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. Szóval akkor most féljünk vagy sem? És tényleg nem állnak össze az ország érdekében? EZT MOST KOMOLYAN? Nem hiszem el, hogy ilyet ki mernek nyíltan jelenteni, ez hazaárulás. Nem lehet rá szebb szavakat találni, mert ezt nem lehet másként jellemezni. Mikor vesszük már észre, hogy jobb oldal, baloldal és középnek is csak egyetlen célja lehet, ez pedig az ország felemelkedése.

„Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.”

Undorodom azzal ami most Magyarországon folyik. A jobb oldalon a nagy párt a demokráciát sárba tapossa, a 2/3-adott Isten adta jognak tartja, amivel bármit megtehet, nem veszi figyelembe senki kritikáját. A másik pedig csak a társadalmi feszültségekre épít, ellenséget látva mindenkiben, főleg ha zsidó vagy cigány. A többi oldalról talán nincs is értelme beszélni. Ez az a pont, ahol mindenkit hazaküldenék.

Szinte hetente eszembe jut, hogy ki kellene menni külföldre, miközben imádom az országomat, de annyira elkeseredett vagyok, hogy már nem érzem magam otthon.

Július éppen csak megkezdődött és a Fidesz kormánya megint módodsítani akarja a költségvetést. Egy kicsit hozzáad a kiadási és bevételi oldalakon, ezzel nem változna a mérleg és minden mutaószám érintetlen marad. Elméletileg. Ahogy elnézem az utóbbi egy-két hónap költségvetés tervezeteit, lassan az a kép jelenik meg, hogy a zsákon több a foltozás, mint az eredeti anyag. A különböző gazdasági oldalak és elemzők véleménye, veszélyre hívják fel a figyelmet és a jövő évi hiánycél teljesíthetetlenségét emlegetik. Most már nem vagyok optimista. Jövőre nem lesz olyan egyszeri bevétel, amivel lehetne foltozni a büdzsét, a Fidesznek valamit ki kell találni, hogy újabb forrásokhoz jusson, ezért nem hiszem, hogy el fogja érni a kívánt célt, a hiány meg fogaj haladni a terveket. Eddig sem lehetett sohasem előre pontosan megmondani a bevételeket és a jelenlegi tervezet csupa olyan tételt tartalmaz, amely eddig nem is létezett, empirikus adatokkal nem rendelkezünk, nem használhatjuk fel az elmúlt év statisztikáját, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem létezik.

Az IMF hitel tárgyalás elkezdéséhez elhárultak az akadályok, de míg pár hete a kormány a nyár végére igért megállapodást, most már Október jelenik meg a hírekben. Senkinek sem kell mondani, hogy ezek az adatok szinte sose valósul meg, így részemről az is kétséges, hogy ez évben vagy egyáltalán megszületik az egyezség egy készenléti hitelről. A Fidesz elhiszi, hogy a gazdaságpolitikája tényleg képes egyedül fentartani az országot? A külföldi befektetőknek kell a biztonság és a kapkodó gazdaságpolitikával nem a megfontoltság és a megbízhatóság jelét adjuk. Miközben a világban egy újabb gazdasági válság hullámaival kell megbírkózni, a befektetők a biztosabb országokat keresik. Így történhetett meg, hogy hosszú évek óta a körülöttünk lévő országok több befektetőt vonzanak, mint mi.

Két év után a Fidesz politkiája kudarcot vallott, nem képes az ország gondjaira megfelelő választ adni. A most okozott károkat csak hosszú évek kemény munkájával leszünk képesek kijavítani, feltéve ha egy olyan kormány kerül hatalomra, aki képes és akar is tenni az országért. Jelen pillanatban a választási törvény is akadálya ennek, félő a Fidesz bebetonozza hatalmát és az, aki egykor a szocialista diktatúra ellen harcolt, ma hasonló lépéseket tesz és hajtja az országot a rabszolgaságba. Feltételezem ennek van oka, amiről jobb ha nem tudunk, ki tudja mik azok az érdekek, amik a háttérben munkálkodnak.

A Közgép vitája mindeközben egyre magasabbra hág, az ellenzék próbálja meglovagolni a hullámot. Sajnálatos módon az LMP nem képes máshogy felhívni a figyelmet csak a polgári engedetlenséggel, odaláncolják magukat a Parlament parkolójához vagy a Közgép épületéhez. Miközben a költségvetés lassan elfogadásra került, a közpénz botrány a címlapok mindennapi szereplőjévé várt. Van-e ebben Fidesz politika, próbálják az egyikről a másikra terelni a nép figyelmét? Nehéz megállapítani, jelnleg nem lehet megmondani melyik is amelyiket felvállalja a kormány, hogy a másikat elsunnyogják.

Messze van az évvége és az IMF is szigorúbb feltételeket támaszt. Akármit is tett a Fidesz azt biztosan sikerült elérnie, hogy jobban függünk a külföldi segítségtől, mint eddig. Persze ezt ők nem hiszik el, beismerni végképp nem fogják.
Orbán egyszer ezt mondta: “Csendes víz nem nevel tapasztalt tengerészt”, inkább egy vicc jut eszembe: matróz felvételen: “Úszni tud?” “Miért? Hajó nincs?”

A mai napon nagyon sok hír jelent meg a Görög válsággal kapcsolatban és elemzések százai készültek mind az Euró övezetben való maradás és kilépés mellett. Magamat liberálisnak tekintem, de az elmúlt két év gazdasági segítsége és a görögök hozzáállása már régen olyan irányt vett, amit nem lehet megjegyzés nélkül tűrni.

Hiszem, hogy a piacba a kormánynak nem szabad beleavatkozni, felügyeleti szerepet kell csak betölteni, amely a korrupció, a felelőtlen gazdálkodás, a tőke és emberi erőforrások külföldi kivitele, a bürokrácia és a külföldi eladósodás elleni harc feltételeit teremti meg. A verseny megteremtése a cél, egyenlő esélyek mellett. Ez mind szép és tudom, hogy elérése lehetetlen, de a felelőtlen gazdálkodás ezek közül a legrosszabb. A görögök pont ezt tették. Hatalmas kedvezményeket adtak polgáraiknak, akiknek sem dolgozniuk sem pedig tanulniuk nem kellett ezért. Vannak előítéleteim és főleg a mediterrán országokkal kapcsolatban, mert személyes tapasztalataim szerint is hajlamosak a lazaságra, nagy feneket kerítenek a semminek, miközben valódi értéket nem mutatnak. Meglepő, hogy a Görögök után a Spanyolok és az Olaszok jönnek? Nem.

A Görögökről kiderült, hogy nemcsak az elmúlt években, hanem az Euró övezethez való csatlakozás feltételeiben is erősen kozmetikázott adatokat közöltek. Ez vezetett a jelenlegi válsághoz, amely már évek óta tart. Hogy juthattunk idáig? Könnyű okosat mondani, mikor már a hibák felszínre kerültek, de az látható volt, hogy nem mindegyik tagállam tud megfelelő fiskális fegyelmet tartani. Az Euró így gyengült és ma már a léte is veszélybe került, nem kérdés, hogy ez nem tartható fent tovább. Mikor a Görögökről kiderült, hogy a segítség fejében nem hajlandóak lemondani a pazarló költekezésről, már akkor el kellett volna gondolkozni a kiléptetésükről. Miért? A hosszú huzavona ma már nagyobb szintet érint, a teljes Euró megszűnését is vizionálva. Itt vissza is térek a kormány szerepéről írtakhoz, mert aki nem hajlandó tenni azért, hogy kilábaljon a gondokból, az nem is érdemli meg, hogy egy nagy és erős egység tagja legyen, mert így csak gyengíti a többséget. Piaci gondolkodásom szerint a piaci "Darwinizmus", ugyanúgy kilöki a gyengéket, ez ellen tett intézkedések feleslegesek, a gyógyulást hátráltatják. A Görögöket magukra kell hagyni. Nem képesek tenni azért, hogy a válságot elkerüljék és szeretnék tovább folytatni azt, amit már nem lehet. A pártok is tehetnek erről, kampányukban a megszorításokat az EU-ra kenik és hallgatnak arról, hogy pont ez vezetett idáig. Ma már nem a Görögök döntenek saját sorsukról, ezt a lehetőséget régen elveszítették, egyetlen párt sem mehet szembe az elvárásokkal, ellenkező esetben a totális csőd fenyeget. Ezzel ők tisztában vannak, de a szavazat szerzési harcban továbbra is az elmúlt évek politikáját folytatják, hangoztatva, hogy nincs baj.

Akármilyen döntés születik az az Euró övezet gondolkodását átformálja. Amennyiben kivetik magukból a Görögöket (és a többi hasonló országot) egy erős mag jöhet létre, amit erősen kell szabályozni, ekkor újra erősödhet a bizalom. Amennyiben maradnak ezek az államok, úgy egy gyengített és bizalom vesztett állapot jön létre, amely magában foglalja a gyors bukás veszélyét. A válság már túl régóta húzódik, kihatva Európa összes országára.
Ha kivetik magukból, akkor ez nem csak a bizalom újbóli elnyerését jelentheti, hanem figyelmeztetés azoknak az államoknak, akik hasonlóan kezelik a pénzügyeket, köztük Magyarország is.

Az elmúlt időszakban felforrósodott az amúgy is meleg hangulat szerte a világban. Népek lázadoznak elnyomó kormányukkal szemben. A modern világ megmutatta azt, ami felé kell, hogy forduljon a világ. A világháló összekapcsolja az embereket és egy egységet teremt a világ népei között. Talán nincs is messze az a Star Trek hangulat, ahol eltörlődnek a népek és fajok közötti különbségek. Ez talán sohasem jön el, de megérhetjük azt, hogy az emberek rádöbbennek, hogy a világ a jelenlegi formájában már nem tartható fent. Éheznek egyesek, miközben mások dúskálnak az ételben. Ahogy Ghandi mondta: A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielgítsék mindenki vágyát, de nem elég, hogy kielégítse mindenki mohóságát. A mohó világ, amely a pénzre épül, egyszer csak véget kell, hogy szakadjon.

Ez a korszak talán nincs is olyan messze, hiszen a lázadások is az élelmiszer árak drasztikus emelkedése miatt történtek. Más is közbejátszhatott, hosszú évek hallgatása és a sérelmek lenyelése. Az ember elsődleges dolga, hogy kielégítse alapvető szükségleteit, ahol az étel az egyik legfontosabb. A modern mezőgazdaság képes, hogy kiaknázza a termőföldet maximálisan és nagy tápértékű és figyelemmel, egészséges élelmiszer növényeket termeljünk. Mégis, teszem fel a kérdést, hogy emelkedhetnek az árak mindezek ellenére? Talán a sok természeti csapás, amely az elmúlt időben sujtotta a Földet? Nem, hanem az üzlet. Az iparosodott világnak energiára és nyersanyagra van szüksége, az élelmiszer nem ezek közé sorolható.

A gazdagok talán soha nem fognak éhezni. Ezért is jó ha tehetősek vagyunk, drága helyekre mehetünk, ahol egzotikus ételeket fogyaszthatunk. De ha felborul a pénzügyi válság, nem lesz miért fizetni és a pénz is csak egy darab papír vagy fém lesz, amit nem lehet elfogyasztani.

Ahogy azt a legutolsó Zeitgeist filmben is feltették az 1929-es Nagy Válságról a kérdést: a nyersanyag megvolt, a gyárak áltak és az emberek is alkalmazhatóak, mégis mindenki éhezett? Nem ellentmondásos ez? Annyira a rabjai lennénk ennek, hogy már észre sem vesszük ami előttünk van?

Talán a változás első szelét érezzük, ami a világban történik. A francia autógyárakból kilopott titkos tervekben is a jövő autói voltak, amik nem benzinnel, hanem elektromossággal műkönek majd.

Van még remény és szeretném ha az álom lassan valóra válna.

Mikor ezt a bejegyzést írom, éppen elkezdtük a 2011-es évet. Az elmúlt egy év eseményekkel teli záródott és sokkal több kérdést hagyott nyitva, mint egy évvel ezelőtt és még több keletkezett.

A politikai élet egyre jobban kezd szétszakadni. Ott van az MSZP, ami saját indentitás zavarával küzd és a belső harcok, mégha' nem túl látványosan is, kiéleződtek. Van egy kérdéses Gyurcsány és egy ismeretlen Mesterházy. Népszerűségének növekedésére ugyanaz az esély van, mint ami a csökkenést is előidézte, hogy a jelenlegi kormány jelenleg nem képes megbirkózni a helyzettel. (Javaslat 2014-es szlogenre: Csak az MSZP!)
A Fidesz diktatórikus eszközökhöz nyúl és a pártérdekek az eddig csak a szocializmusban látott szintre kezdenek visszajutni. Külföldről is csak kritikákat kapunk, ami soros EU elnökség mellett még a rivaldafényt is ránk irányítja.
Az LMP sem lehet megoldás, a zöld világnézet nem túl népszerű Magyarországon. A gazdaság problémájára nem tudnak kellő választ adni, ez pedig sokkal jobban érdekli az embereket, mint akár egyetlen fa sorsa is.
A Jobbik sikeresen veri szét magát, az újra és újra alakuló gárdák már követhetetlen botrányaival. Az ötleteiket pedig a kormánypárt sajátjaként mutatja be, ezzel is gyengítve és aláásva a Jobbik esélyeit.

A futottak még kategóriába került az MDF amely végre kikerült a parlamentből és az SZDSZ, bár még létezik, nagyon régóta nem képviseli a liberális elveket.

Mindig fontosnak tartottam a szavazásokat, ahol voksommal az ország látszólagos irányába beleavatkozhatok. Liberálisként ma nincs választásom, egyetlen párt sem képviseli az érdekünket, egyiknek sem az ország fellendülése és pozitív megítélése a cél, csupán a saját érdekeik és a támogatóik pénzzel való tömése. Ez nem az az ország ahol szeretnék élni, de szebbet helyet és történelmet nem tudok elképzelni. Mit tehetnék? Azon kívül, hogy egy blogot indítok, ahol elégedetlenségemet és ötleteimet próbálom leírni és remélhetőleg megosztani másokkal. Szeretném ha az elkövetkezendő években egy liberális párt alakulna, amely független minden ma létező és valaha létezett szervezettől és támogatja, hogy viszonylagos korlátok nélkül, őrködő szereppel is lehet irányítani és a világ színvonalába kerülni.

Utópia? Álom? Egy őrült elme elképzelései? Talán. Hiszem, hogy egyszer az emberek is felébrednek és az álom lesz a valóság, a valóság pedig (rém)álom, amiből éppen felriadtunk. Tudom, hogy ehhez többet kell tenni, mint amennyit meg tudunk; ha ma nem kezdünk neki soha nem valósul meg. Kell, hogy legyen megoldás és kell rá mód, hogy a magyar gondolkodást megváltoztassuk.

Bizonyítsuk be, hogy nem igaz: ha Magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre. Nekem minden Magyar a barátom!

 Az elmúlt időszakban a Fidesz kormányzata népszerűnek egyáltalán nem nevezhető intézkedéseket hozott, amellyel a nemzetközi sajtó, majd a politikai élet figyelmét is felkeltette. Kezdte a válságadó bevezetésével, amit mint utóbb kiderült, nem csak a meghirdetett pár évre vezetnek be, hanem jócskán azután is. A nagyvállalatok között a németek emelték fel a hangjukat, majd kezdtek lobbizni Berlinben, hogy nyomást gyakoroljanak.