Fél év van a következő választásig és már tartottak néhány helyközit is, ahol az új választási törvény és az új rendszer is megmutatta magát. A kampány beindult és ezzel együtt a bohóc cirkusz is. Mióta követem a politikát mindig is volt sár dobálás, egymás lejáratása és ennek egyértelműen a szavazat megszerzése volt. Emlékezzünk 2010-re, a Fidesz program nélkül nyert, nem volt semmilyen meghirdetett koncepciója, az emberek elkeseredettségére és az MSZP-ben való hatalmas csalódásra épített.

Ami most folyik az viszont leírhatatlan, megmagyarázhatatlan és a politikai erkölcs, amennyiben létezik ilyen, teljes megszüntetése. Ennyire röhejes, dilettáns és képtelen embert egy helyen még nem láttam. Az a szomorú közmondás játszik szerepet, ami nagyon rossz színben mutat minket: Magyarnak Magyar az ellensége. Az összetartozás meghirdetése óta csak a széthúzás erősödött, sikerült azt a kevés embert is megzavarniuk, akik hittek benne. Sokszor kijelentik, hogy a párt érdekek fontosabbak, mint az ország érdekei és látszat tevékenységgel úgy tesznek mintha kiállnának egy fontos esemény mellett: „félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. Szóval akkor most féljünk vagy sem? És tényleg nem állnak össze az ország érdekében? EZT MOST KOMOLYAN? Nem hiszem el, hogy ilyet ki mernek nyíltan jelenteni, ez hazaárulás. Nem lehet rá szebb szavakat találni, mert ezt nem lehet másként jellemezni. Mikor vesszük már észre, hogy jobb oldal, baloldal és középnek is csak egyetlen célja lehet, ez pedig az ország felemelkedése.

„Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete.”

Undorodom azzal ami most Magyarországon folyik. A jobb oldalon a nagy párt a demokráciát sárba tapossa, a 2/3-adott Isten adta jognak tartja, amivel bármit megtehet, nem veszi figyelembe senki kritikáját. A másik pedig csak a társadalmi feszültségekre épít, ellenséget látva mindenkiben, főleg ha zsidó vagy cigány. A többi oldalról talán nincs is értelme beszélni. Ez az a pont, ahol mindenkit hazaküldenék.

Szinte hetente eszembe jut, hogy ki kellene menni külföldre, miközben imádom az országomat, de annyira elkeseredett vagyok, hogy már nem érzem magam otthon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.